„Lassan befordulunk a kereszteződésben, az autó gyakorlatilag néma, amíg megfontoltan felgyorsít 50 km/órára. Száraz a felület, van tapadás, megteheti. Én közben féktelen jókedvemben, hogy vége a hétnek (vagy bármi) tövig nyomom a pedált, egyszerre dobnám az útra a 450 lovacskát és berántom a volánt, hadd táncoljon a feneke a kanyarban; a sokhangszórós rendszerből egy ősrégi Quimby szám cicereg. A kocsit azonban nem zökkenti ki pillanatnyi elmezavarom. Bár az út üres, épp olyan tökéletes nyugalommal közlekedünk, mint bármikor. Valójában a kormány és a pedál csak szoftverhiba esetére van bekészítve, ilyenkor inaktívak. Lényegében annyit érnek, mint mikor gyerekkoromban egy sósperecet tekergetve berregtem, azt képzelve, hogy vezetek. Állítólag vannak még zugműhelyek, ahol beépítenek egy rejtett kapcsolót, ami átveri az Általános Közlekedésfelügyeleti Rendszert, miközben a sofőr tényleg azt csinál az autóval, amit akar, de a minap is fenn volt a hírportálokon, hogy egy ilyen kocsi gazdája 8 évet kapott gyilkossági kísérletért, ezért inkább rá se keresek ilyesmire, nehogy gondolatbűnt kövessek el.”