Hányan ültök reggel a kocsiban? Hány kocsiban ültök hányan? Apa dolgozni megy egy autóval. Végig egyedül ül benne, leteszi a munkahelyén, a kocsi ott áll estig. Anya a másik autóval megy dolgozni, de előtte leteszi a gyereke(ke)t az oviban-iskolában, majd bemegy a melóba, egyedül ül benne, leteszi az autót, ami ott áll estig. Este az egész folyamat, mintha egy filmet játszanának visszafelé, megismétlődik. Nettó autóhasználat a teljes családra és két kocsira vetítve kb. napi 4 óra (két autó, egy-egy óra oda és vissza). Mindkét autó négy, jóindulattal 5 személyes, darabja 1200-2000 kg.
A hétvégén a család kirándulni megy, mindannyian beülnek a nagyobbik autóba, oda két óra, vissza ugyanannyi, a kocsi a kettő között, előtt és után csak áll, nettó autóhasználat 4 óra, közben a kisebbik kocsi otthon – kitaláljátok – áll. Az autók hasznos terének 75%-a hétköznap teljesen felesleges és napi legalább 20 órát a kocsi nem mozdul.
Mindezt azért mondjuk, mert aki ült már kisautóban, (Smart, Yaris, Swift, 208, Clio, Jazz, Fiesta, i20, Fiat 500 stb.), és a többségünk ilyen, az tudja, hogy elöl egészen normális a helykínálat még a legkisebben is, lehajtott hátsó üléssel meg rengeteg cucc befér. Az illusztráció gyanánt választott fotó persze kissé már túlzás, ettől függetlenül egy kis kocsi az esetek zömében és jellemzően élhető. Vannak persze 5+ fős családok, akár 3+ gyereküléssel, amit tényleg csak egy nagyobb autóban lehet elhelyezni, de messze nem annyi, mint ahány nagy autó szeli az utakat ‒ jellemzően egyetlen, vagy két emberrel a fedélzetén.
Ez rossz a környezetnek, a fenntartása drága, a fogyasztása magas, és mint fent látszik, az esetek 90%-ban minden tekintetben felesleges. Persze, vannak 6 litert fogyasztó nagy SUV-ok, ha mondjuk egy rendes hibrid vagy dízel viszi előre, de ez nem mentség, hiszen ugyanaz a technológia egy kisebb „bódéban” beérné akár 3-4 literrel is. A nagy autó nagy gumit hord, élete végén nagy tömegű anyagot terhel a környezetre, több olajat, drágább alkatrészt kér. Tény, hogy a közlekedésben a méretével közel arányosan biztonságosabb is a puszta tömege miatt, de nagy ütközésnél ez az előny is elenyészik, és ugyan már: ha mindenki, akinek elegendő, kisebb autóval járna, erre a relatív biztonságra sem lenne szükség.
A nagy autó valódi oka jellemzően tehát nem az igény, hanem a dominancia érzése és képviselete. Hasonlóan a szarvasbikákhoz, ahol az agancs mérete az egyed életképességét jelzi (mekkora, lényegében felesleges és nehéz agancsot képes növeszteni és fenntartani anélkül, hogy a túlélését veszélyeztetné, ergo az utódai is erősek lesznek, mert ezt öröklik), az embereknél is hasonló az üzenet.
Hogy mindez mennyire igaz, alátámasztja az a tény, hogy időnként egy-egy luxusautó-gyártó komolyan próbálkozik egy kisméretű, de kifejezetten drága kocsit piacra dobni, mondván (dehogy mondanának ilyet), hogy aki villantana, annak tökéletes, hiszen drága, de mégis milyen kis hely- és egyéb takarékos. Csakhogy ezeknek a gyártóknak mindig vannak nagyobb modelljeik is, és az adott kultúrkör emiatt fordítva reagál. Lenézi a tulajt, hogy az adott típust vette, amikor van annál drágább, nagyobb, tehát demonstrációra alkalmasabb is. Elsősorban emiatt ezek a modellek jellemzően nem is nagyon élnek meg túl sok generációt.
Természetesen nem arról van szó, hogy ne szeretnénk az autókat, vagy hogy ne értenénk, mi a vonzó egy erős motorban, egy tágas utas- vagy csomagtérben. Egyszerűen fontosnak érezzük, hogy minél többen végiggondolják, mekkora autóra van ténylegesen szükségük. Kell-e két nagy kocsi a családba, tényleg kell-e két autó, ha csak ketten vagyunk a párommal, biztos nincs-e élet a nagyobbik motorváltozat nélkül stb. Tisztában vagyunk vele, hogy most sok olvasó arca lilulni kezd; neki nem mondja meg senki, mekkora autót vesz a saját pénzén, hogy mennyit hagyja állni a napon. Talán épp ők azok, akiket a carXpert szervizhálózat mostani cikkével igazán szembesíteni szeretnénk. Autószerelőként köszönettel tudjuk, hogy a nagyobb hengerűrtartalom nem jelent szükségszerűen magasabb fogyasztást. Talán majdnem minden érvvel tisztában vagyunk pro és kontra, és nemcsak az észérvekkel, de mivel szeretjük a kocsit, az érzelmiekkel is.
Csak annyit kérünk és tudjuk, hogy ez is talán túlzott önfegyelmet kíván, hogy autóbeszerzésünket közelítsük a várható valós felhasználáshoz. Nem baj, ha nagy, az a baj, ha évente egyszer van megpakolva. Nem baj, ha erős, az a baj, ha egyébként utálunk gyorsan hajtani, vagy nem a hegytetőn lakunk. Nem baj, ha kettő van, ha mind a kettő fut évi 15-20 ezret. Az a baj, ha a kocsi bármilyen képessége vagy léte 80%-ban felesleges, erre lenne jó minél több embernek odafigyelni. Kisebb ego, több ráció és mindenki (a bolygó is) boldogabb lesz.
