Egyre több jel utal arra, hogy a belsőégésű motorok napjai meg vannak számlálva – igaz, a hagyományos erőforrásokkal felszerelt új autók eladására vonatkozó tilalom pontos kezdetét illetően nagy a szórás az egyes országok között. Az Európai Unióban a legutóbbi információk alapján jelenleg a 2035-ös céldátumot mérlegelik, Norvégiában viszont már 2025-től csak zéró (helyi) károsanyag-kibocsátású járműveket lehetne értékesíteni. A trendek alapján pedig könnyen lehet, hogy ehhez ott tilalomra se lesz szükség: a piac megoldja maga a dolgot!
Az északi országban már összesítették is a novemberi személygépkocsi-eladások adatait, amik történelmi rekordot mutatnak: a mögöttünk hagyott hónapban az új autók 73,8%-a tisztán elektromos volt. Ehhez jön még 21,1%-nyi hibrid, vagyis az akkumulátoros járművek részaránya mintegy 95%-os. Ha a 2021-es esztendőből eltelt 11 hónap összmérlegét nézzük, ott is 90% felett járnak a hibrid- és elektromos kocsik, ami nagyjából 10 százalékpontos bővülést jelent éves viszonylatban.
A helyi életszínvonalról sokat elárul, hogy a hónap nyertese a Tesla volt, a legnépszerűbb típusok listáján ugyanis a Model Y vezet (1013 darab) a Model 3 előtt. Érdekes, hogy utóbbiból 771 példányt vettek meg novemberben, ami majdnem hajszálpontosan ugyanannyi, mint csak benzines és csak dízeles autókból együttvéve (772). A képzeletbeli dobogó harmadik fokán a Volkswagen ID.4 áll, megelőzve az Audi Q4 e-tront és a Nissan Leafet.
Ezek alapján tehát úgy fest, a norvég döntéshozóknak talán szükségtelen is lesz a tiltás eszközéhez nyúlni, a benzines és a dízeles kocsik ugyanis kereslet hiányában maguktól eltűnhetnek a palettáról – vagy legalább is marginális lesz az arányuk. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy most csak az új autókról van szó, azaz a korábban megvásárolt hagyományos járművek még jó pár évig róják majd a norvég utakat is.
Egyesek a hír kapcsán emlékeztetnek arra is, hiba volna azt hinni, hogy a skandináv országban látott folyamatok rövidesen mindenütt lejátszódnak. Egyrészt Norvégiában olyan léptékű intézkedéseket hoztak az elektromos autók vásárlásának ösztönzésére (pl. a belsőégésű motorral felszerelt járművekre kirótt igen magas adók), amitől más helyeken egyelőre ódzkodnak. Ráadásul Norvégiában a villamosenergia-szükséglet 98%-át megújuló források (döntően vízerőművek) fedezik, így a közlekedés „zöldítése” valóban jelentősen hozzájárul az ökológiai lábnyomuk csökkentéséhez. Más földrajzi adottságokkal rendelkező országokban viszont – főként, ahol az elektromos autók által használt áramot jelentős részben fosszilis energiahordozókból (szén, kőolaj, földgáz) nyerik – csak megfontoltan érdemes haladni, ha az alternatív technológiákról van szó.