Talán a kisgyerekeknek sem meglepő, hogy a kocsik (amit mi a hétköznapokban annak hívunk, hagyjuk a kétéltűeket és Mr. Bondot) nem nagyon szeretik a vizet. Egy pocsolya, ha nem túl mély, és ésszel hajtunk bele, még nem okozhat gondot, ahogy természetesen az esővel is megküzd egy autó, erre van tervezve. Minden más helyezt azonban elég komoly károkat tud okozni, és ezek ‒ sajátos módon ‒ épp nyáron gyakoribbak.
Víz kívül
Egy átlagos személyautó ‒ beleértve a ma divatos SUV-okat is ‒ gázlómélysége stabil mederben lényegében a küszöb magassága, ha nagyon lassan hajtunk bele a vízbe. Ha gyorsabban, akkor a víz felcsap, ha mélyebb vízbe hajtunk, szintén. E fölött ugyanis nagy a valószínűsége, hogy a víz utat talál a karosszéria belsejébe, valamint a légszűrőbe víz kerül, ami a hengerekbe jutva (mivel a víz nem nyomódik össze) szinte azonnal tönkreteszi a motort, eltördelheti a hajtókarokat stb. Egy ilyen eset általában gazdasági totálkárt jelent. Bár épeszű ember nem játszik Camel Trophy-t egy személyautóval, bárkivel előfordulhat, hogy egy vízzel elárasztott aluljárón, vagy egy előre nem felmérhető pocsolyán vezet keresztül az útja. Vagy keressen más útvonalat, vagy ha nincs ilyen, szálljon ki, és ellenőrizze a vízmélységet, és főleg földúton az aljzat állapotát, ha jót akar.
Ha túl nagy sebességgel hajtunk rá egy megfelelően mély (a gumi barázdamélységénél mélyebb) pocsolyára, akkor előfordulhat, hogy a kerekek nem érik el a talajt, hanem mint egy vízisí, a víz felszínén kezdenek siklani („aquaplaning”). Ilyenkor az autó lényegében irányíthatatlan, az egyetlen megoldás az azonnali sebességcsökkentés, ha még van annyi időnk. Veszélyes helyzet, legfeljebb zárt pályán érdemes begyakorolni. Alapvetően esőben ne menjünk gyorsan, és a pocsolyákba sem érdemes lendületből belehajtani.
Van az a helyzet, amikor annyira esik az eső, hogy az ablaktörlők hiába dolgoznak, mégsem látni semmit. Ilyenkor az a legbölcsebb, ha félreállunk valahol (nem az autópálya leállósávjában!), és várunk. Ha autópályán vagyunk, kapcsoljuk fel az összes ködlámpát, és 20-25-nél nem gyorsabban hajtsunk el az első pihenőig vagy kijáratig. Hajtsunk le a pályáról, és várjuk meg, míg vége lesz az özönvíznek, tudván, hogy ezek mifelénk nem tartanak tovább 5-10 percnél.
Víz belül
A kocsi belterébe nagyon sokfelől kerülhet víz, lássuk néhány esetet!
Eldugul a klíma kondenzvízkifolyó csöve, és a jéghideg víz a beltérbe távozik. Ha a lábunkra folyik, szerencsénk van (ha más lábára, még nagyobb), mert azonnal észrevesszük. Ha nem, akkor befolyik a szőnyeg alá és a kárpitok mögé. Ott egyrészt megposhad és büdös, „ázott kutya” szaga lesz egy idő után, másrészt elkezdi korrodálni a fenéklemezeket. Ha textilszőnyegről van szó, a helyzet hamarabb kiderül, de ha gumi a szőnyeg, hosszabb ideig fennállhat. A legrosszabb, amikor a textilen van egy gumiszőnyeg, hogy „védje”, mert a textil megtartja magában a vizet, a gumi meg nem engedi elpárologni. Nem szerencsés állapot.
Nyitva hagyjuk az ablakot, akárcsak résnyire, és jön egy nyári zápor, amíg nem vagyunk ott. Ilyenkor elázik a könyöklő, az ajtókárpit és valamennyire az ülés széle, attól függ, mennyire volt leengedve az ablak, és mennyire esett. A javaslat, hogy soha ne hagyjuk ott az autót nyitott ablakkal. Ha kánikula van, szellőztessük inkább indulás előtt.
Valahol beázik a kasztni: Tipikus öregautó-betegség, de némelyik régebbi kabrió már újonnan, „gyári extraként” is tudta. Az ok gyakrabban anyagfáradás, ritkábban tervezési hiba, de leggyakrabban szakszerűtlen javítás, például nem megfelelő szélvédőcsere, rosszul záródó ablakemelő, vagy kontár kasztnijavítás eredménye. Ritkán fordul elő, és jellemzően nehéz megoldani.
Valaki valamit kiborít: leginkább, de nem csak gyerekekkel fordul elő, hogy kiborítanak, szétlocsolnak valamit a beltérben. Lehet ez üdítőital, tej, rum, vörösbor, de ne gondoljuk, hogy a sima vízzel jobban járunk. A többé-kevésbé mindig elkoszolódott üléseken a víz (is) feloldja a koszt, majd a kiterjedés körvonalában összegyűjtve „lerakja”, látványos koszkarikát hagyva maga után, ami még a fekete üléseken is látszik. Az egyik legnehezebben tisztítható folttípus. Emellett, ha nagyobb mennyiség ömlik ki, az elég lassan távozik az üléspárnákból, úgyhogy jó eséllyel még hetekig képes vízfoltot hagyni bárkinek a hátsó felén, aki ráül. Pluszban ez a nedvesség ugyanúgy be tud poshadni, ha cukros, meg tud erjedni, nem múló szagot hagyva maga után.
Szélvédő környéke: a szélvédő azért van, hogy vizes legyen, nem is jelent gondot. A motorháztető és a szélvédő találkozásánál viszont van egy műanyagozott rész, ahol az ablaktörlők is laknak, ahol jellemzően rácsot találunk, ahonnan a motor is szellőzik, és a fűtés is innen szívja a friss levegőt. Ide mindenféle levelek, termések, apróbb ágak hullanak rendszeresen, amelyek beférkőznek a motorháztető alá, a tűzfal sarkaiba, és ott vizet kapva kis, állandóan nedves, sáros levélcsomókat képeznek. Bár az autó lemezei lényegében vízállóak, a folyamatos vízterhelés és a bomlás során keletkező savasodás még az új autók eldugott részeit is hamar megkezdik. Érdemes odafigyelni erre, különösen ősszel és télen.
Ha a fentiek bármelyikével találkozna, minél előbb jöjjön el hozzánk! Ne feledje: a kaszni a kocsi legdrágább része!