A hazai személyautó-állomány magas. 1960-ban 30 ezer személyautó gurult az utakon, 1980-ban 1 millió. 1991-ben 2 millió, tavaly majdnem 4 millió. Vagy alacsony? 2018-ban 100 főre Belgiumban 676 autó jut, Lengyelországban 617. Magyarországon 373 (utolsó 3 hely egyike az EU-ban), de Koszovóban csak 94. Mi a sok?
A budapesti belső kerületek útjait nem ilyen forgalomra tervezték, ezért ott munkanapokon, bizonyos órákban lehetetlen autóval közlekedni. Illetve lehet, csak gyalog is gyorsabb, nemhogy kerékpárral, ami egy sokmilliós autóban ülve elég frusztráló. A belső kerületek áteresztőképességét érdemben nem lehet bővíteni az ismert, történelmi városkép súlyos rombolása nélkül, ezért előbb-utóbb a forgalmat kell majd csillapítani. Ahhoz képest, hogy mit bír a belváros, nagyon sok az utakon az autó (a fővárosi átlag amúgy is magasabb, mint az országos).
Magyarországon számos település van, ahol azért nem tudnak családok, vagy munkaképes családtagok munkát vállalni, mert közösségi közlekedéssel nem tudják megoldani a bejárást és a gyerekek iskolába hordását is. Ott nagyon kevés az autó, pedig nagyon kellene.
A fentiek ismeretében felvetődik a kérdés: kell-e két autó egy kétfős családnak? Kell-e három-négy autó egy három-négyfősnek, ha a gyerek megkapta a jogsiját? Persze ezt a kérdést nem mindenki teheti fel magának, de azért nem túlzás kijelenteni, hogy a hazai életszínvonal mellett egyre többen tehetik fel, legfeljebb a válasz nem egy szalonautó lesz, hanem egy (erősen) használt.
Okok mindig vannak az autóvásárlásra, hiszen a gyerekek nagy része úgy nőtt fel, hogy van a családban autó, és a mobilitási problémák nagy részére ez a tanult válaszuk. Bár mindenkinek van egy busszal járós, iskolás korszaka, illetve a szerencsések megtanulnak biciklizni is, de amint elég idős és elég önálló lesz hozzá, a többség mégiscsak szeretne egy kocsit, mert lássuk be, a tömegközlekedés csak a metró használatával gyorsabb, ha át kell szállni, és nem a BP-i belvárosba megyünk (vagy azon keresztül), akkor nem, és soha nem olyan kényelmes. A kérdés szülőként sem egyértelmű. Persze a többség elmondhatja, hogy „nekem ennyi idősen még nem volt autóm”, de ez nem indok arra, hogy a gyereknek ne legyen jobb sora, hiszen mi is jobban élünk a szüleinknél, legalábbis átlagban.
Viszont kis szervezéssel és jóindulattal a gyerek időnként a családi autót is megkaphatja, főleg, ha kettő van, ezért kár kiadni havonta plusz 50 ezret. Üzemeltetési szempontból pedig inkább tartsunk két fiatalabb kocsit, mint 3-4 öregebbet, mert a biztonságos üzemben tartás költségei és kockázatai a korral meredeken nőnek, illetve egy 20 év körüli autónál minden komolyabb műszaki probléma gazdasági totálkárra futhat ki, és négy autónál ennek az esélye ugye, négyszeres. Azok az országok, ahol sok autó jut egy főre, sok fiatal autót tartanak (a lengyelek nem), nem sok bontószökevényt, ezért (is) próbáljuk ésszerűsíteni, felmérni a valós igényeket.