A hibrid technológia jó, főleg, ha japánok készítik. Nevetségesen alacsony fogyasztás, kevesebb alkatrész, minimális meghibásodási hajlam, kellő dinamika, hogy csak a legkellemesebbeket említsük. Ja, és drágák is.
Minderre az egyik legjobb példa az új Honda Jazz, amelyik megőrizte elődei kiváló helykihasználását, minden bizonnyal megbízhatóságát is. A típus nem véletlenül a használtpiac királya a saját kategóriájában, mert tulajdonképpen mindent tud, amit egy 2-3-4 fős család elvárhat egy autótól. Ha kell, viszonylag dinamikus, mindig minden belefér, elől-hátul kényelmes, az ülései ravaszul hajtogathatók, az új ráadásul aranyosan néz ki és tényleg, több valós mérés alapján kevesebb, mint 5 litert fogyaszt. Magasan képzett mérnökök tökéletes munkája, a valaha volt legjobb Jazz, pedig mind nagyon jók voltak. Csak.
Csak minimum 7 millió forint, de ha „mindent bele” kérjük, lehet 8,9 millió is. A Vitara összkerekes csúcsváltozata most 6,9, egy hatalmas Corolla kombi 6,7, de 9,6-ért már ebből is vehetünk hibridet, 6,3-tól meg benzines Qashqai-t kapni. És most jön az, hogy nehéz mit mondani.
Ha az a kérdés, hogy megéri-e az új Jazz az árát, a válasz egyértelműen igen. Csúcstechnológia, maga a minőség és tartósság, minden, amiért a japán autókat szeretik. Ha az a kérdés, hogy tényleg kiszolgál-e egy szokásos méretű családot, a válasz megint igen, ha nem ezzel akarnak vadvízi kempingtúrára indulni a bernáthegyijükkel együtt. Csakhogy az ember nem tisztán racionális lény.
Ha egy átlagos családnak annyira egyértelműen lenne Magyarországon 7-9 millió forintja autóra, mint amennyire nincs, nem úgy tenné fel a kérdést, hogy „mi a legpraktikusabb új autó”, amire ezt el lehet költeni, hanem úgy, hogy „hogy tudom a legtöbbet kihozni ebből a pénzből”. És a Jazz sajnos semmilyen szempontból nem a legtöbb, bármi számítson is. Persze, máshol ez máshogy van, úgysem vagyunk egy túl fontos piac.