A tömegek bölcsességében mindig van valami megfellebbezhetetlen. Lehet, hogy az egyének többsége nem tudja részleteiben megindokolni saját döntéseit, de minél több ember vásárlási preferenciáit vizsgáljuk, az átlag annál közelebb lesz az optimálishoz. Épp ezért egy piaci felmérés mindig megmutatja, hol tart egy iparág. Az autóipar most épp a hibridnél, legalábbis az öt legnagyobb európai piacon.
A PwC egyik leányvállalatának felmérése szerint az öt legfontosabb európai autópiacon, tehát Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában 146 ezer plug-in hibrid kelt el az év első 9 hónapjában, míg nem konnektoros hibridből 386 ezer. Az előbbi 316%-os, utóbbi 97%-os növekedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Tisztán elektromos autót 179 ezret vettek, ez 121%-os növekmény. Mindezt úgy, hogy elvileg válság van, ami egyébként a robbanómotoros kocsik piacán látszik is, hiszen az zsugorodott, és nemcsak annyival, amennyivel több villanyost adtak el. Ha hozzátesszük, hogy a vegyes vagy villanyhajtású autók ráadásul drágábbak is, mint a belsőégésűek, a jelenség még figyelemreméltóbb, de mi állhat mögötte? Több minden.
Egyfelől a dízelbotrány után az emberek és a törvényhozók bizalma is megrendült a dízelekben. Maradt tehát a hagyományos palettáról a benzines opció, de azok meg sokat fogyasztanak. Persze a sok relatív, hiszen régen egy 50 lóerős autó is megette a 8-10 litert, ma pedig a 120 lovas, katalizátoros, klímás, minden jóval ellátott, nagyobb méretű kocsik is beérik 7-9 literes fogyasztással. Mindez azonban még mindig valamivel több, mint a dízelek 5-7 literje, és evidensen több a hibridek 3-4,5 literjénél, vagy a villanyautók – átszámítva – 1,5-3 literjénél (ez utóbbi a villanyárak és a típus függvényében nagyon változó, ahogy a többi számadat is).
Mindkét belsőégésű technika egyre bonyolultabb, és emiatt a fenntartási költségek is emelkednek. Ehhez képest a hibrid/villany hajtások lényegesen kevesebb hibát tartogatnak, különösen városi használatban, ami a belsőégésű motort még jobban öregíti.
Olyan állórajtot, amilyet egy villanyautó produkál, legfeljebb komolyabb sportkocsik tudnak, és aki egyszer próbálta, annak beégett a tudatába az érzés.
Az emberek jól élnek a felsorolt országokban, ezért megengedhetik maguknak a vételártöbbletet, ill. beáldozzák a várt előnyök oltárán, még akkor is, ha esetleg az objektív megtérülési mutatók alapján még mindig belsőégésűt kellene venniük.
A kormányok a legtöbb helyen érdemben támogatják a környezetbarát járművek vásárlását. Ez azokat is autócserére ösztönözheti, akik amúgy még vártak volna a lépéssel, hiszen a támogatások is csak kezdetben járnak, néhány év múlva már nem biztos.
A hibridek gyakorlatilag nem követelnek semmilyen kompromisszumot a használat során a belsőégésű motorral szerelt autókhoz képest. Nincs hatótáv-para, órákig töltögetés vagy összezsugorodott csomagtartó (ez alól van kivétel), van viszont néma gurulás lassú üzemben, füstmentes városi közlekedés és alacsony fogyasztás, és az aprócska ökológiai lábnyom boldogító érzése és üzenete.