A cím alapján gondolhatnánk előugró őzekre, szarvasokra, rókákra is, de ezúttal emberekről lesz szó. Azokról az emberekről, akik valamilyen személyiség- vagy viselkedési zavar miatt nem hajlandóak betartani a közlekedési normákat, ezzel gyakran veszélyeztetve, még gyakrabban irritálva másokat, amiből szintén gyakran komoly konfliktusok alakulnak ki.
Ezek az illetők sokfélék, és tulajdonképpen szerethetnénk is őket, mert a szervizeknek arányában sokkal több munkát adnak, mint mások. Ennek ellenére, ha eddig nem volna derült ki, ez az írás nem a dicséretükről szól. Egyrészt mi is közlekedünk, bennünket is érnek ilyen atrocitások, másrészt maximálisan azok pártján állunk, akik nem harcolni vagy másokat „lealázni” ülnek autóba, csak biztonságosan el szeretnének jutni A-ból B-be. Ez a cikk az ő védelmükben íródik, és egy általános tanáccsal kezdjük: aki teheti, szereljen az autójába egy menetrögzítő kamerát, és a kirívó szabálytalanságokat ne legyen rest elküldeni a rendőrséghez vagy valamelyik autós jogvédő szervezethez. A kamera felvétele akkor is jól jöhet a védelmünkben, ha egy közlekedési ügyből rendőrségi, majd bírósági eljárás keletkezik. Ilyenkor a felvételt, főleg, ha GPS-jel és időbélyeg is található rajta, általában elfogadják. Most pedig nézzük az egyes „típusokat”:
Eleve gonosz: mindenkinek beugranak az erős emberek (bizonyos, mindenki által ismert márkájú) luxuskocsikban, de ne legyünk igazságtalanok az autókkal. Ilyen járműveket nagyon sokan vezetnek, csak ‒ pechükre ‒ nem velük, hanem a vérlázító renitensekkel azonosítják, minősítik a brandet. Mindenesetre ezt a típust, aki lényegében mindenkire, minden létező szabályra és nemegyszer a saját biztonságára is fittyet hány, és bármely helyzetben kizárólag győzni és hatalmaskodni akar, mindenki ismeri. Nem az autójuktól lettek ilyenek, (bár tény, hogy a luxusautó egyik ismérve, hogy szinte észrevétlenül lehet vele törvénytelenül gyorsan menni) hanem eleve ilyenek, ezért olyan autót választanak, ami hozzásegíti őket a „győzelemhez”, plusz valakinek tűnnek tőle a saját értékrendjük szerint. Az egyetlen tipp, ha nem szeretnénk gladiátorként minden nap egy újabb példánnyal megküzdeni akár a szó fizikai értelmében, hogy nem reagálunk a viselkedésükre. Ez nem csökkenti az „áldozat” frusztrációját, mert az igazságtalanságot senki nem viseli könnyen. De ha van egy jó felvételünk arról, amit művelnek, és nem vagyunk lusták eljuttatni a megfelelő helyre, az sokat segít a rossz érzésünkön is, plusz tettünk valamit a hazai közlekedési kultúráért.
Aki kiengedi a gőzt: alapvetően nem akar ártani senkinek, sok esetben még előzékeny is, csak szeret vezetni, szereti próbálgatni a kocsija és a saját határait ‒ és néha meg is találja azokat. Ők (is) tudnak szembejönni előzve a 2x1 sávos úton, ők (is) tudnak felkenődni a kanyarban a fákra, és ők (is) vágódnak csikorgó kerekekkel, driftelve elénk a kereszteződésből féktávon belül, esetleg észre sem véve a motorost vagy a zebrán átkelő babakocsist. Megint csak a kamera a barátunk.
Alkalmi gonosz: alapvetően frusztrált, kudarcokkal terhelt ember, aki az élet más területein nem érzi magát győztesnek, így legalább a kocsijában ő akar a király lenni. Lehet, hogy civilben a légynek sem árt, de az úton mégis képes, főleg rosszabb napjain bevadulni. Ilyenkor aztán nagyon hasonlít a viselkedése az eleve gonoszokéhoz, csak az alkalmi gonoszok képesek utána emberként reagálni ‒ bár gyakran csak akkor, ha már „megvan a baj”. Már csak ezért is felvehetjük a mutatványukat, mert épp ők azok, akik talán tényleg képesek tanulni a történtekből.
Fogalma sincs: a legártalmatlanabb lélek, de lényegében alkalmatlan az autóvezetésre. Nem látja át a forgalmi helyzeteket, gyakran évek múlva sem vesz észre meghatározó közúti jelzéseket, és szomorúan csodálkozik, miért történik vele mindig valami. Ők azok, akik képesek jóval a megengedett sebesség alatt haladni látható ok nélkül, másokat veszélyes manőverekbe vagy csak őrületbe „kergetve”, ők fordulnak meg szép lassan a hidakon, ők hajtanak fel szemből az autópályákra, tesznek meg kilométereket defektes kerékkel, ők törnek össze 4 másik kocsit parkolás címén. Ritkábbak, mint a felső három kategória, mert előbb-utóbb belátják, hogy jobb, ha nem vezetnek, de azért mindig van utánpótlás. Hozzájuk nem igazán kell kamera, csak próbáljunk együttérzést tanúsítani.