Az autóalkatrészek világát legalább annyi téves sztereotípia övezi, mint általában az autókét, az egyes márkákét, technológiákét. Ma már persze tudjuk, hogy nem minden német autó minőségi, nem minden francia autónak gyenge az elektromos rendszere, nem minden japán autó megbízható, nem minden kis, turbós benzines motor rövid életű, nem minden hibrid fogyaszt keveset stb. A sor szinte végtelen. Összességében az autóiparban sincsenek ma már mindenre érvényes dogmák. Minden döntéshez mély ismeretekre van szükség, és bizony szakértelemre. Ugyanez a helyzet az autóalkatrészek világában is, csak még egy kicsit bonyolultabban. Aki csak arra kíváncsi, hogy tényleg mindig jobbak-e a gyári alkatrészek az utángyártottnál, annak segítünk egy gyors válasszal: nem. Aki ennél bővebben érdeklődne, olvasson tovább.
Talán nem árulunk el titkot, hogy az autóalkatrészeket nem az autógyártók készítik. Magyarán, a Volkswagen, Toyota, Renault vagy Kia nem gyárt szűrőt, nem gyárt ékszíjat, ventilátort, csapágyat vagy fékbetétet, mindezt külső, jellemzően ismert, nemzetközi beszállítóktól vásárolja, előre megadott műszaki paraméterekkel.
Mivel a fentiek közül több is a kopó-fogyó alkatrészek kategóriájába tartozik, bizonyos futásteljesítmény után ezeket le kell cserélni, egy autó élettartama alatt akár többször is. Ilyenkor a tulajdonos jellemzően elviszi szervizbe az autót, legalábbis az utóbbi 20-25 évben gyártott autók esetében ez a jellemző. Ha a kocsi még garanciális, akkor márkaszervizbe viszi, ahol gyári alkatrészt építenek be, annyiért, amennyiért akarják, a dolog el van intézve. A már nem garanciális, használt autókat azonban többnyire már nem márkaszervizbe hordják, ahol egy-egy elterjedtebb típushoz akár 5-10 féle, azonos használatra szánt alkatrész is rendelkezésre áll, rettenetesen nagy árkülönbséggel. Mondjuk egy adott típushoz az első kerekekre való fékbetét-garnitúrát 5000 és 30000 Ft között lehet beszerezni, és ezek között a gyári alkatrész valahol 20 ezer körül szerepel. Mindegyikkel normálisan meg lehet állni, legfeljebb nem ugyanaddig tartanak majd, és a többség nem is csikorog. Hasonló példát tudunk hozni az olajokra, az ékszíjakra, a kuplung alkatrészeire is. Akkor most melyiket vegyük?
Kezdjük azzal, hogy a gyár nem az elérhető legjobb minőségű alkatrészt rendeli az autókba, hanem azt a viszonylag jó minőséget, ami még nem árt a cég imázsának, és biztosan kibírja a csereintervallumot. Ennek köszönhető, hogy a legtöbb alkatrésztípusból létezik a gyárinál jobb minőségű utángyártott, meg sok-sok gyengébb is ‒ itt most nem pedigrés sportkocsikról beszélünk, azokhoz nincs utángyártott alkatrész.
Arra is nagy az esély, hogy az autónkhoz a cég, amelyik a gyárnak is szállít, az utángyártott piacra is kiadja ugyanazt az alkatrészt a saját nevén (Bosch, Luk stb.), csak olcsóbban, és nem, nem állítja át a gyártósort, hogy rosszabb legyen a minőség. Tehát bátran válasszunk utángyártott alkatrészt, csak tudjuk, hogy milyet és kitől. Hogy honnan tudja ezt az egyszerű polgár, aki csak szeretne jól dönteni, de nem autómániás? Sajnos sehonnan, ezért a következőket javasoljuk.
Ha egyébként bízik a szerelőjében, ahova az autót hordja (ha nem, hordja máshová), akkor mondja el neki, mi a szempontja, ő pedig megtalálja a megoldást. Például, ha úgy kezdjük, hogy „most nagyon nincs pénzem, csak menjen valahogy”, akkor a szerelő az elérhető legolcsóbb utángyártottat választja majd. Ott van még a „szeretem ezt a kocsit, nem akarok spórolni ezen, csak a legjobbat” attitűd, amikor is a szerelő a felső polcon néz körül, és a legjobb minőséget választja, ami vagy a gyári alkatrész lesz, vagy nem, de majdnem a legdrágább és a legnagyobb teljesítményű. Végül a leggyakoribb megközelítés, ami egyben talán a legcélravezetőbb is, hogy „mindegy, mi kerül bele, de azért normális minőségűt szeretnék”. Ez esetben a szerelő kiválasztja az optimumot az autó korának, értékének, és az alkatrészkínálatnak az ismeretében.
Egyszerűen higgyük el a szerelőnknek, hogy a javunkat akarja, vagy ha nem, tényleg keressünk mást. Sokan vállalják a javítást hozott alkatrésszel is, de könnyen lehet, hogy azzal nem leszünk beljebb. A műhelyek igen jó árakon kapják az alkatrészeket, és természetesen keresnek is ezek forgalmazásán. Tehát, ha kézben visszük az alkatrészt, akkor a javítás lesz drágább, mert a szerviznek ki kell termelnie a saját működését így vagy úgy. A különbség az lesz, hogy ha mi választottunk rosszul alkatrészt, akkor nekünk kell visszavinni ‒ van, hogy csak bontatlanul veszik vissza a kereskedők ‒, illetve a miénk a döntés felelőssége, ha fél év múlva ismét tönkremegy, vagy a silány minőség más, csatlakozó elemeket is magával ránt a „mélybe”. Ha a szerelő tévedett volna ‒ ami ritka, de nem példátlan ‒ azt pedig sosem tudjuk meg, mert az ő dolga beszerezni a cserét. Ha mégiscsak mi vennénk meg az alkatrészt, az ökölszabály az, hogy ne válasszunk a kínálat legaljáról, vagy olyat, ami lényegesen olcsóbb, mint a középmezőny.
Illusztráció: flickr