Nemcsak az autók kapcsán van olyan nézet, mi szerint bezzeg régen minden jobb volt, de ha nem is jobb, akkor „igazibb”, „emberibb”, „normálisabb”. Ha megfigyeljük, minden generáció a saját fiatal éveinek zenéit, életkörülményeit, emberi viszonyait, lakáskörülményeit és persze autóit „sírja vissza”, az iránt érez nosztalgiát, míg a kortárs produktumokat ‒ legyen szó bármiről ‒ valamilyen konkrét vagy homályos szempontból, de kevésbé értékesnek látja. E mögött főleg az áll, hogy mindenki 10-30 évesen van a „élete csúcsán”, legalábbis ami a benyomások rögzülését, és a fogalmak beépülését, az ízlést és sok más alapvető jellemvonást illeti.