Friss KSH-adat, hogy a hazai autóállomány átlagéletkora 15,4-ről 15,6 évre öregedett. Árnyalja a képet, hogy eközben a motorkerékpárok életkora 20,4, a buszoké 12,4 év. A legfiatalabb táltosok a nyergesvontatók, itt 9,9 év az átlagéletkor, de tegyük hozzá, hogy utóbbiaknál ez akár 1 milliós futásteljesítménnyel jár együtt, úgyhogy az egy másik dimenzió. A carXpert szervizhálózat mostani bejegyzésében azt vizsgáljuk, hogy rossz-e nekünk és a világnak, hogy öreg autókkal járunk, meg persze azt, hogy mit is kell világon érteni.
Aki kicsit is tudja, vagy emlékszik, milyen autókat gyártottak 2007-ben, vagyis 15,6 évvel ezelőtt, az joggal rávághatná, hogy kb. olyanokat, mint ma. Bár a villany- és hibrid őrület még éppen csak a láthatáron volt, és nem nagyon szereltek kisautókat LED-es tompított fényszóróval, azért a robbanómotoros, főleg benzines választékban a különbség nem egetverő. Civic-ek, egyen-Golfok, az aktuális Astra (képünkön), XC90-es Volvo, minden volt szinte, ami ma is, és lényegében nem tudtak kevesebbet. A gyorsnak tartott márkák akkor is gyorsak voltak, a dízelek takarékosak, és már a SUV- mánia is tartott.
A 15 éves autók nagyjából annyit fogyasztanak, mint a maiak, úgy is mennek, mint a maiak, és minden tényleg fontos extra megtalálható bennük, mint az ABS, a klíma, a kihangosító vagy a légzsákok. A sávtartó automatika, a már említett LED fényszóró vagy az Android-tükrözés a többség által elérhető autókban még nincs benne, az Opel például csak 2015-től szerelt vele Astrákat, de az Audinál sem jelent meg 2011 előtt. Tehát egy 15 éves autó használati értéke lényegében nem, vagy alig marad el azokétól, amit most gurítunk ki a szalonból, miközben az első évek meredek értékvesztését, ami az új autókra jellemző, már elszenvedte.
A fentiekből úgy tűnik, mintha a 15 éves autó lenne az „egy igaz út”, az „okosak” választása, de azért a képet nagyon sok minden árnyalja. Egyrészt egy 15 éves autó nagyjából betöltötte a neki szánt pályafutást. Mindenki hallott már a tervezett avulásról, de mindezen túl is, a gyártóknak semmilyen tekintetben nem érdekük, hogy valaki 30-50 évre vegyen autót, ahogy egyébként nekünk sem, hiszen, elesnénk a fejlődés adta előnyöktől. Ha nem így lenne, kurblis, rozsdamentes acélból készült Ford T-modellekkel (20Le, 68 km/ó) járnánk.
Ha pedig valamit 10-15 év élettartamra terveztek, az azt jelenti, hogy ezen az időszakon túl már nem nagyon lehet gazdaságosan életben tartani, bár ebbe nem mindenki gondol bele. Sok családot vagy az anyagi helyzetük vagy a tudatosság hiánya miatt mélyütésként érint, amikor a régebben fél, ma egymillióért vett autón jelentkezik egy több száz ezer forintos javítás. Legyen szó a kaszni rozsdájáról, nagynyomású befecskendezőrendszerről, kuplungról vagy egy vezérműszíj-szakadásról, az alkatrészeket bizony vagy újonnan kell megvenni ‒ még ha utángyártott is, vagy bontottan, újabb Damoklész-féle kardot akasztva a család feje fölé. A munkadíjak sem lesznek alacsonyabbak attól, hogy egy régi autóról van szó, miközben a műhelyek sem örülnek, amikor egy ennyire régi (nem veterán, csak elhasznált) autót hoznak be. Nem azért, mert ne lehetne ugyanúgy megjavítani, mint egy újat (sőt), hanem mert a kocsi piaci árához képest a javítás nagyon hamar elérheti a GTK küszöböt, és senki nem szereti a tulajdonosokkal közölni ezt a szomorú, de törvényszerű hírt. Ráadásul gyakran már a hibafeltárásba is komoly munkaórákat kell fektetni, majd az ajánlatot követően ‒ érthetően ‒ a tulajdonos gyakran nem kéri a javítást, mondván, „annyiért majdnem másikat veszek”.
Ez önmagában lehet igaz, de ettől még nem feltétlen van igazuk, hiszen vesz alig többért másikat, de az vajon jobb lesz-e, mikor, mivel hagyja majd cserben? Természetesen mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa. Van, aki beleszeret egy típusba, és „pénz nem számít” alapon szalonállapotúra akarja hozni. Van, aki vesz egy új autót, és folyamatosan tartva a gyári színvonalat, 20 év múlva is olyan a kocsi, mint az új, de ezek (ritka) ellenpéldák.
A hazai autópark 15,6 éves átlagéletkora tehát nem rossz és nem jó, hanem egy adottság. Nemcsak azt mutatja, hogy a hazai vásárlóknak mire van pénzük (miközben persze nagyon nagy a szórás, érdekesebb lenne egy medián életkor), hanem azt is, hogy az autóipar hol tart. A japánok 9, a dánok 10, az osztrákok 8,3 éves kocsikkal járnak, az irigyelt norvégoknál ez 10,7 év. Tehát sehol nem az a normális, hogy valaki 3 évente autót cserél. Hogy a fentiek alapján a 15 sok vagy kevés, mindenkinek magának kell eldöntenie.
