Mennyi is a „zéró”?

Mennyi is a „zéró”?

Jönnek az év végi ünnepek, mi meg ‒ nos, iszunk. Az már csak hab a tortán, hogy ilyenkor sok a holmi (karácsonyi ajándék, többnapos látogatások táskái, étel-ital), hideg van, és többet vagyunk úton sötétben, miközben a tömegközlekedés ritkább, taxit fogni meg nemcsak drága, de nehéz is. Mindebből az következik, hogy ilyenkor az is autóba ül, aki amúgy hajlamos lenne villamosra szállni, viszont akkor nem ihat, persze sokan mégis megteszik. De mennyi fér bele?

Olvasóink tudják, hogy nem kenyerünk az értelmetlen szigorkodás, az ital azonban kicsit más kérdés. A tény az, hogy Magyarországon úgynevezett „zéró tolerancia” van érvényben, tehát ha valaki közúton vezet, akkor semennyi alkoholt nem fogyaszthat előtte. Hogy mennyivel előtte, az alkati kérdés, de a vérben, ha odáig jut az ügy, nem lehet alkohol és kész. Nos, ez a törvény, és nem is véletlenül.

Egyrészt laikusként egyáltalán nem lehet pontosan kiszámolni mondjuk egy összejövetelen, hogy egy pohár sör mennyivel és meddig „dobja meg” a véralkoholszintet, tehát jobb, ha senki nem kezd el variálni ezzel. A másik, hogy az a bizonyos pohár sör is mérhetően és érezhetően rontja a reakcióidőt (erősebb italok nyilván még jobban). Mondhatnánk, hogy ez nem annyira számít, amikor a „kertek alatt” hazagurulunk egy este – kivéve, ha mondjuk elénk lép egy kutyát sétáltató, kivilágítatlan gyalogos, vagy valaki nem adja meg az elsőbbséget, mi pedig 0,5 mp-el később ugrunk a fékbe. Ha csak hozzáérünk is a gyalogoshoz vagy a másik kocsihoz, és kiderül, hogy ittunk, a gyakorlat szerint kapásból mi leszünk a hibásak.

Ráadásul az alkohol ‒ még ha szeretjük is ‒ álmosít, és rontja az ember ítélőképességét is. Vagyis, amiről józanon látnánk, hogy „nem fér bele”, már egy kevés alkohollal is „meg bírom csinálni”-vá változhat. Szóval ittasan vezetni tényleg veszélyes, ne tegyük, akkor se, ha már néhány alkalommal sikerült, és „nem volt semmi”. Az ital és a vezetés együtt ugyanis nem akkor gond, amikor „nincs semmi”, hanem akkor súlyosbítja a dolgokat, amikor „történik valami”. Magyarán az amúgy sem kockázatmentes téli, ünnepi autós közlekedést tolja a megivott mennyiség arányában a hazárdjáték felé.

Ehhez képest érdekes, hogy a világ legtöbb országában nem 0 a határ, hanem egy kicsit több (azért nem sokkal). A különbség inkább a szemléletben van. A zéró tolerancia azt jelzi, hogy az állam eldönti a polgár helyett, vezetésre alkalmas állapotban van-e. Ha ivott bármennyit, akkor a törvény szerint nem alkalmas rá. A megengedőbb országokban a sofőr felelőssége, hogy vezetésre alkalmas állapotban legyen, de ha hibázik és ivott, a helyzete csak romlik. Ezt támasztja alá a rendőri igazoltatások gyakorlata is. A nálunk csak „közúti ellenőrzésként” ismert procedúra sok országban lényegében ismeretlen. Vagyis, ha szabályosan közlekedsz, nem csinálsz semmi szokatlant, nem fognak megállítani. Nálunk ‒ és más országokban a „kultúrkörünkből” – akkor is megállíthatnak „rutinellenőrzésre”, ha erre nincs semmi látható okuk, te is szabályos vagy, meg a kocsid is. Ez utóbbi kérdés kifejtése messzire vezetne, de a lényeg: bármennyi ital növeli a hibás reakciók, cselekedetek kockázatát, miközben bármikor megállíthat a rendőr, és az ünnepek alatt nagyobb eséllyel meg is fog szondáztatni. Ha ittál, automatikusan megbírságol, ma már kimagyarázni sem lehet Rövidre zárva: felelős, felnőtt ember nem iszik, ha vezet, a többieknek meg tilos.