Arról már volt szó korábban, mennyibe kerül egy autó, és megállapítottuk, hogy néhány százezer Ft-tól felfelé bármennyiért lehet működőképes autót venni ‒ hangsúly a működőképesen. Ez azonban csak az első lépés. Ha megvan az áhított jármű ‒ vagy az észszerű választás ‒, már csak használni kellene, és sokaknak itt jön a „feketeleves”. Mert senki nem azért vesz autót, hogy ne használja (gyűjtők kivételével), de egy autó még akkor is viszi a pénzt, ha tényleg csak áll. Az alábbiakban megkíséreltük összeszedni, hogy mégis mennyit „kér” az átlagos autó normál használat során, mennyibe „fáj” a kocsi fenntartása egy családnak. Előre leszögezzük, hogy minden alól van kivétel, az egyes típusok nagyon különbözőek, ahogy a használati szokások is, ami még nagyobb különbséget hozhat a fenntartási költségben. A következők inkább csak amolyan „közelítésnek”, viszonyítási pontnak tekinthetőek.
Kezdjük azzal, hogy az átlag hazai autó 16-17 éves, ezért az alábbiakat nem új, márkaszervizbe hordott vagy garancia alatt lévő típusokra értjük, hanem az átlagember átlagkocsijára, ami ma egyre inkább benzines, valahol 1000 és 2000 cm3 közötti autó, melyet már rég nem hordanak márkaszervizbe, de talán a sarki sufniműhelybe sem, hanem olyan jól felszerelt, márkafüggetlen műhelyekbe, mint például a mi hálózatunk tagjai.
Fogyasztás: vannak csodák, mindenki hallott már 5,2-t fogyasztó kiskocsikról (kisebb dízeleknél teljesen reális), meg benzinzabálókról is, de a realitás normál használat mellett nagyjából átlag 8 liter benzin. Évi 20 ezer km-rel, ami itthon nem is számít kevésnek, napi 55 km jön ki, ami napi 4,4 literes fogyasztás, tehát nagyjából naponta 2750 Ft a mai árakon számolva. Ha valaki dohányzik, annak ez úgy 1,5 doboz cigaretta ára, vagy egy gyorséttermi, nem túl fényűző ebéd. Kinek sok, kinek kevés, de nagyjából ennyi, tehát havi 82 500 Ft. Nem minden nap ülünk kocsiba, de máskor hosszabb távokat megyünk, fogadjuk el példaként.
Okmányok, engedélyek, fogyó és kopó dolgok: Egy kocsival papírok járnak. Nagyvonalúan engedjük el az átírás, eredetvizsga egyszeri költségét, és számoljunk csak azzal, hogy kétévente vizsgáztatni kell. Ez ilyenkor kb. 25 ezer Ft, ha minden rendben van, tehát évi 12 500. A kötelező biztosítás sem azért kapta a nevét, mert meg lehet úszni, ez legyen mondjuk évi 60 ezer Ft egy átlag kocsinál, megfelelő bónuszfokozatban, ami havi 5000. Ugyanígy évente érdemes lecserélni az olajat, levegőszűrőt és olajszűrőt, ennek összköltsége nagyjából 50 ezer Ft. Ez megint csak átlag, függ az olaj fajtájától, minőségétől, mennyiségétől is. Néhány évente valamilyen nagyobb beavatkozás is szükséges, vezérműszíj, kuplung, fékek stb. Ezek nagyon használat- és típusfüggők, de a tapasztalatok alapján minimum évi további 50 ezer Ft-tal lehet számolni, csak nem egyenletesen elosztva, hanem nagyobb összegekben, utólag visszaosztva egy évre, ami újabb havi 4166 Ft. Időnként mossuk/mosatjuk, takarítjuk is a kocsit, ez akkor is legalább havi 1000 forint, ha otthon végezzük, de ez ma már ritkább. Számoljunk ehhez némi ablakmosó folyadékot, mondjuk szintén havi 1000 Ft-ért. A következő a gumi. Nagyjából mindegy, hogy cserélgetjük ősszel-tavasszal vagy négyévszakost használunk, mert a két szett kb. kétszer olyan sokáig tart, de számoljunk most egy normális gyártmányú, megszokott méretű (ma már inkább 17”-os, mint kisebb) gumival. Darabja 50 ezer Ft., négy kell belőle, de csak mondjuk ötévente. Ez évi 40 ezer, havi 3333, megint csak nem egyenletes költségként, és akkor még defektet sem kaptunk az 5 év alatt.
A fenti, nagyon hevenyészett számítás kifejezetten optimista, mert nem számoltunk azzal, hogy egy 15 év körüli, 150 ezer km felett futott kocsinak jó eséllyel már jóval több mindenéhez kell hozzányúlni. A futómű elemei, lengéscsillapítók, injektoralkatrészek is szóba jöhetnek, ahogy ‒ szintén típusfüggő ‒ a klíma és az elektromos rendszer alkatrészei is szorulhatnak cserére, javításra, miközben bármilyen hiba elképzelhető, az ablakemelő szerkezettől kezdve a kormányművön át a kipufogórendszerig. Minden típusnak van több-kevesebb gyenge pontja, típushibája. Némelyik kokszosodik (messze nemcsak a dízelek), máshol az elektromos rendszer produkál misztikus vagy csak bosszantó hibákat. Ezért mondjuk, hogy a fenti számítás nagyon optimista, ennél akár lényegesen többel is számolhatunk, míg kevesebbel aligha.
Tehát egy átlagos, kompakt méretű, nem túl nagy motorral szerelt, benzines autó normális, gondoskodó és üzembiztos fenntartása mindennel együtt, évi 20 ezres futás mellett úgy havi 100-150 ezer Ft. Ebből a legnagyobb tétel az üzemanyag, ezért, ha csak évi 10-12 ezer km-t megyünk, akkor az üzemanyagfelhasználás mellett a szervizre, gumira stb. fordított összeg is csökken, ha nem is egyenes arányban, mert vizsga pl. akkor is kell rá kétévente stb. Tehát fele annyi futással lehet, hogy a havi költségünk megáll mondjuk 80 ezer Ft környékén.
Végezetül van még egy tétel, amivel szándékosan nem számoltunk, pedig nagyon is valós, ez pedig az értékvesztés. Ez sem teljesen független a futásteljesítménytől, de azért nagyon laza a kapcsolat. Egy új autó az első 5 évben az ára 40%-át elveszti, ami milliós tétel. 5 év után az értékvesztés csökken, de messze nem 0, nyugodtan számolhatunk évi 8-10%-kal. Ez a mai árak mellett, 3-4 milliós vételárral számolva úgy 30 ezer Ft. havonta. Ezt nem érezzük folyamatosan, az értékvesztést ugyanis előre kifizetjük a vásárláskor ‒ még ha nem is tudjuk, mennyit ‒ de csak akkor realizálódik, amikor a kocsit eladjuk. Minél tovább használjuk, annál kisebb lesz az éves értékvesztés, de 20 év feletti autóknál meg a szerviz tud drágább lenni. Ha tőlünk a bontóba megy a levitézlett jármű, akkor a teljes árat kell elosztani a használat éveivel (mínusz a bontótól kapott ár).
A képlet tehát bonyolultabb, ha közgazdász vagy befektetői szemmel közelítjük a fenntartás és birtoklás teljes költségét. Mi azonban csak azt vizsgáltuk, hogy mennyit kell a havi bevételeinkből átlagosan egy kocsi birtoklására fordítani – és feltételezzük nagyvonalúan, hogy a vételárát vagy a kocsit örököltük, esetleg nyertük a lottón.