Mi, emberek nagyon különbözően öltözködünk. Van, aki a kényelmest szereti, más az elegánsat. Az egyik csak kéket és fehéret ismer, a másik csak feketét, a harmadik a színesre esküszik. Ettől részben nem függetlenül nagyon különböző a testalkatunk, a pénztárcánk vastagsága, az életformánk, a családunk mérete, az érdeklődésünk, a vérmérsékletünk és az életkorunk. Mindezt többnyire bátran vállaljuk, a többség mer különböző vagy „büszkén kommersz” lenni.
Ugyanez a tarkaság az autóvásárlásban azonban nem mindig mer megjelenni. Néhány benzinvérű, „szent őrültön” kívül az emberek jelentős része ma egy benzines, nem túl kicsi, nem túl nagy, lehetőleg jellegtelen SUV-ot akar, fehérben, feketében, sötétkékben vagy ezüstben. Hogy ebből aztán pénztárcától függően egy használt Duster/Vitara jön ki, egy új Korando, vagy akár egy új Macan, az innen nézve nem is olyan nagy különbség, még ha a volán mögül nagyobb is.
A vezetni szerető egyén a fentiek valamelyikét veszi meg kétszemélyes sportkupé helyett, és elégedetlen a vezetési élménnyel (≠ a sebességgel vagy a gyorsulással). A háromgyerekes apuka a fentiek egyikét veszi meg Octavia kombi helyett, és elégedetlen a raktérrel (≠ az autó össztérfogatával). A bankigazgató a fentiek egyikét veszi meg az A6-os helyett, és elégedetlen az eleganciával (≠ a felszereltséggel vagy anyaghasználattal). A hipszter megveszi a fentiek egyikét a 900-as, OT-s Saab vagy 1-es Multipla helyett, és panaszkodik az egyéniség hiányára (≠ a műszaki silánysággal). Mindent egybevetve, valahogy kifakult a szín a kocsik világából a szó minden értelmében és tényleg, személyes tisztelet a kivételnek.
Ennek több oka van, és mindegyik máshogy szomorú. Az elsődleges, hogy változott, sok tekintetben beszűkült az emberi ideál is. Világszerte szupernormális test- és énképeket kergetünk. A férfi csak kigyúrt lehet és domináns, a nő csak homokóra testű és nos, tudják. Akkor is, ha nem ilyen, akkor is, ha fárasztó ilyennek lennie. Az ambíció, karrier csak csúcsvezetőként/milliárdosként ér valamit, és egyáltalán, ha nem vagyunk valamiben, de leginkább mindenben győztesek, akkor vesztesek vagyunk, annyit is érünk.
A SUV kategória épp ilyen, hangsúlyozva, hogy ezek sem egyformák: látszólag magas és kiváló terepjáró, de egyrészt nem, másrészt nem megy vele terepre senki ‒ amelyikkel mehetne, azzal se. A számok alapján erős, de a nagy légellenállás miatt mégsem gyorsul/robog úgy, mint egy azonos erejű „sima” személykocsi. Látszólag tágas, de egy átlagos, „földszintes” kombinak nagyobb a raktere és az utastere is, ha más nem, a hatalmas kerékdobok hiánya miatt. Látszólag kényelmes, mert „ha magas, biztos jól rugózik”, de mivel magas, billeg is, amit kemény rugókkal fognak meg, ami miatt ráz, és a nagy kerekek csak rontanak a dolgon. Papíron (de csak ott) keveset fogyaszt, de azonos technika egy kisebb frontfelülettel tuti, hogy kevesebbet enne. Biztonságosabbnak tűnik, mert nagyobb; csakhogy mára a közlekedés nagy része „nagyobb”, a teherjárművek/buszok meg mindig is nagyobbak lesznek. Hogy akkor miért gyártják mégis a fenti alternatívák helyett?
Mert igény van rá, mert mindenki ugyanolyan akar lenni, amihez ugyanolyan autó tartozik. Senki nem akar kicsinek, gyengének, másmilyennek, nem trendinek tűnni. Mert a gyártóknak könnyebb egyforma autókat előállítani. Mert ha egy autó komolyabbnak tűnik a magasságától, akkor az már egy másik kategória, amiért több pénzt lehet elkérni, akkor is, ha kevesebbet nyújt. Mert a környezet valódi védelme csak akkor számít az emberek zömének, ha semmi másról nem kell lemondani, ideértve a 6 mp-es 0-100-at vagy a három centivel magasabb tetővonalat. Tehát a mostani elszürkülés, mint autódivat, egy soktényezős össztársadalmi és gazdasági jelenség. Nem jelenti ez azt, hogy nem lehet másmilyen autókat kapni, mert lehet, és minden bizonnyal lehet majd 20 év múlva is. Csak arányokról és aránytalanságokról van szó, meg a társadalom arctalanná válásáról, persze ez is kivételekkel, mert „ti mind egyéniségek vagytok”. Egyszóval: merjetek másmilyen autókat venni, mert egyrészt jó lesz, sokkal inkább otthon érzitek majd benne magatokat, másrészt mert azt is örömmel szervizeljük majd.