100 kilométert 130 km/h-val haladva 46 perc alatt teszünk meg. Ha 100-zal megyünk, ugyanez praktikusan pont egy óráig tart, 80-nal pedig egy és negyedóráig. Mehetünk a fővárosból Tiszakécskére, Ságvárra, Siófokra, Komáromba, Kecskemétre vagy Nagykőrösre, Veszprémbe, Szolnokra stb. vagy épp vissza, az ember, ha ezekre a helyekre indul ‒ de a távolságot bármely pontból mérhetnénk ‒, általában nem szokta percre pontosan kimérni az idejét, hogy „ne kelljen rohanni”. Az esetek többségében tehát annak, aki 100 km-re indul, egy minimális odafigyeléssel elegendő lenne 100, vagy akár 80 km/h-val közlekednie, nem érné érdemi veszteség. Miért fontos mindez?
Azért, mert ugyanaz az autó, ami 80-nál 5 litert fogyaszt, azonos viszonyok mellett 130-nál „benyeli” a 9-et, 150-nél pedig akár a 12-13 litert is, hisz a légellenállás négyzetesen nő. Azért is, mert ha hajlandóak lennénk 80-nal közlekedni 130 vagy ‒ már aki ‒ 200 helyett, nem lenne szükség 100+ lóerős autókra. A villanyautók pláne nem szeretnek gyorsan menni, az amúgy is korlátozott hatótáv ilyenkor radikálisan csökken ‒ persze itt is van kivétel.
Néhány példa a kocsikra, amik elég jó autók voltak a maguk idejében: az 1200-es Zsiguli 60 lóerős volt, a D Kadett-et 40 és 115 LE között gyártották, a benzines vagy az 1.9-es dízel Passat is elvolt anno 75 vagy 90 lóerővel, de a ’90-es évek végén a Corollák zöme is inkább 70-100 LE-vel közlekedett ‒ és nem ősautókról beszélünk, némelyik még ma is fut az utakon. A Golf I. GTI, amikor 1976-ban megjelent, 110 LE-vel és nem egészen 900 kilós tömeggel megevett mindenkit a dedikált sportkocsikon innen. Nem mondjuk, hogy ezek a kocsik jobbak a maiaknál, mert ez így nem igaz. A szemléleten szeretnénk minden olvasót elgondolkodtatni.
Ma ezek a teljesítményértékek a legkisebb autókhoz tartoznak, a középkategóriában a 130-140, eggyel feljebb inkább a 150-280 LE a jellemző. Tény, hogy ezekkel a teljesítményekkel a kocsik csak kicsit fogyasztanak többet, mint a ’90-es években, miközben sokkal biztonságosabbak, kevesebb mérget pöfögnek a levegőbe, márpedig minden, amit az autó pluszban tud, biztosan növeli a tömegét, de gyakran az energiaigényét is. A technológia tehát sokat fejlődött, ezért tudunk ugyanannyi üzemanyagból többet kihozni.
Most képzeljük el fordítva: ha senki nem akarna, vagy tudna mondjuk a megengedett 130-nál gyorsabban autózni közúton, mert itt leszabályoznák a végsebességet. Vagy ‒ ami talán még fontosabb ‒, ha senki nem akarná mondjuk 15 másodpercnél gyorsabban elérni ezt a sebességet, akkor ezt a tempót egy átlag kompakt gond nélkül kihozná 50, de mondjuk 60-70 LE-ből úgy, hogy nem kellene lemondanunk a már megszokott extrákról, mint a klíma, a légzsák és társai. Fogyaszthatna az autónk 3-4 litert, aminél pénzre átszámítva ma egy elektromos autó is többet fogyaszt. A kitűzött klímacélok azonnal teljesülnének, a kocsik sokkal olcsóbbak lennének ‒ az elektromosok is, most tényleg, minek is kell egy Teslába 600-1000 LE?
Tehát mindenki jó járna, igaz? Hát nem. Senki nem járna jól, csak a környezet, ami egy passzív, tudat nélküli fogalom, jelenségek halmaza. Lehet, hogy néhány évtized múlva a fejünkre omlik, és megszünteti a civilizációt a Földön, de addig nincs szavazati joga vagy lobbiereje a kérdésben. Ilyen a vásárlóknak van, akik gyorsabbak akarnak lenni, és győzni akarnak az utakon (is), akik élvezik az adrenalint, amikor odalépnek a gázra, és belepréselődnek az ülésbe. „Szavazati joguk” az autógyártóknak van, akik pontosan azt fogják gyártani, ami nekik pénzt hoz, az embereknek pedig élvezetet okoz, vagy ha utóbbit mégsem, akkor megmondják nekik, hogy minek kellene örülniük, hogy az első teljesüljön. Egy új, 310 lovas Golfot valaki? 1,4 tonna, 12-őt eszik, de nagyon megy…
Illusztráció: PxHere