„Kereken” 114 éve született Barényi Béla mérnök-feltaláló, aki nélkül talán ma nem ülhetnénk biztonságos járművekben. Az autóipari újító Hirtenbergben (Bécs mellett), 1907. március 1-én született, s szintén külföldön halt meg (Németország, Böblingen, 1997. május 30.). Számos és korszakalkotó találmányai okán zsenialitását többen Edisonéhoz hasonlították. Barényi kiemelkedő szerepet játszott az autógyártás és a járműbiztonság területén, ezért az autótervezés biztonságtechnikájának atyjaként tekintenek rá szerte a világon.
Barényi már fiatalon megcsillogtatta tehetségét, 1925-ben részt vett minden idők egyik legnépszerűbb autója, a VW Bogár tervezésében. A tervezőzsenit (máig egyedüli magyarként) 1994-ben iktatták be az Automotive Hall of Fame-be, a halhatatlanok csarnokába mely a Detroithoz közeli Dearbornban található. 1999-ben jelölték a Car Engineer of the Century (Az évszázad autómérnöke) díjra. Halálakor a Mercedes-Benz (amely cégnél évtizedekig dolgozott) előtte tisztelgő hivatalos megemlékezése így összegezte munkásságát: "A világon senki sem foglalkozott annyit az autók biztonságossá tételével, mint ez az ember." Barényi találmányaival kapcsolatos relikviáinak gazdag tárházát a bécsi Technisches Museumra hagyta. (Sajnos így nem hazánkban tekinthetőek meg.)
A vészterhes időkben sem tétlenkedett: a második világháború idején már gyűrődőzónát, biztonsági kormányoszlopot és nyugalmi állapotban rejtett ablaktörlőt felvonultató tanulmányokon dolgozott. Az első szériagyártásban is megjelent ötlete az 1953-as Mercedes W120-as "Ponton" padlólemeze volt, amely oldalütközés esetén nagyobb védelmet garantált. Folyamatosan dolgozott a biztonsági utascella véglegesítésén is, amelyet 1952-ben sikerült szabadalmaztatnia. Célját elérte: a W111 "Heckflosse" generációval (1959-ben) jelent meg elsőként a biztonsági utascella sorozatgyártású autóban. (Szintén ez évben fedezte fel egy svéd mérnök a biztonsági övet – kettejük találmányai forradalmasították a világ járműiparának biztonságtechnikáját!)
Emellett megreformálta az addig szilárd, balesetnél veszélyforrást jelentő kormányoszlopot. Ötlete alapján elfordulásbiztos, enyhén hajló tengelycsöveket épített be, amelyek több irányba is elmozdulhattak ütközés esetén. És még egy nóvum: 1959-ben az ő vezetésével már törésteszteket végeztek Sindelfingenben. Korabeli érdekesség, hogy kezdetben kábelen futott az autó, amelyet gőzrakéta gyorsított fel. (Hol volt akkor még a számítógép?)
Barényi Béla szó szerint megelőzte a korát, ugyanis mérnöki zsenialitásával gyűrődőzóna-elméletét húsz évvel azelőtt dolgozta ki, hogy lehetősége lett volna megvizsgálni saját igazát. Ja, mert a gyűrődőzónát is ő találta fel. (Akkor egyáltalán mi nem az ő agyából pattant ki?)