Otthon szerelni egy autót nem isten ellen való vétek, még csak nem is bolondság. Ha valakinek ideje engedi, van műszaki érzéke és néhány szerszáma, tulajdonképpen egy határig miért ne tehetné. A saját kocsija, végül is azt csinál vele, amit csak akar, sőt. Szeretnénk hozzá némi segítséget adni az alábbiakban, 3+1 pontba szedve:
0. pont: ha ez nincs, felejtsd el!: Bármilyen javításba, karbantartásba is kezd valaki a kocsiján, a legfontosabb, hogy tudja, mit fog csinálni. Ha úgy szedi szét a legegyszerűbb egységet is, hogy „majd csak megoldom valahogy”, jó eséllyel nem fogja megoldani. Nézze át a használati útmutató vonatkozó részét, járjon utána a neten, és tudja, hogy milyen szerszámokra lesz szüksége, különben hosszú állásidőre, vagy mégiscsak szerelőre számíthat, aki nem lesz boldog, ha a normál munkán felül a más kontárkodását is ki kell javítani. Szóval, ha azt hittük „hogy”, és menet közben kiderült, hogy „dehogy”, semmiképpen ne alkalmazzunk pótmegoldásokat a gyári helyett. inkább hívjunk szakembert a „szétborított” autóhoz, mert onnan még lehet nyerni. Ha megrongáltunk egy menetet, egy foglalatot, egy fogadórészt vagy egy amúgy jó alkatrészt, az már nem lesz sima ügy.
1. Megfelelő szerszámok: egy csavarhúzókészlet, egy dugókulcs és villáskulcs-készlet (valamelyikben imbusz és torx is legyen) néhány fogó és kalapács, valamint egy jó munka- vagy fejlámpa a minimum, ha valaki autószerelésbe kezd. Ha nincs fedett garázsunk, akkor szerezzünk, az út szélén nem sok mindent lehet megcsinálni. Ha az autó alatt kell dolgozni, ne a gyári emelőt használjunk, hanem legalább egy hidraulikus karost (krokodil). Ezen kívül szükség lehet néhány spéci szerszámra, mint a gyertyakulcs, az olajszűrő-leszedő eszköz. Ha komolyan vesszük magunkat, egy állítható nyomatékkulcs is a barátunk lesz, de mindet összeírni itt nincs mód. Mindenesetre, legyen bár saját szerszámboltunk, ne feledjük: ahogy még egyetlen pisztoly sem ölt meg soha senkit, ugyanúgy egyetlen szerszám sem javított meg még soha autót. Ezek csak tárgyak. Ha megvan a képességünk, sokféle eszközzel megoldhatjuk a feladatot. Ha nincs, az eszköz is hiába, az legfeljebb megkönnyítheti.
2. Ha úgy gondoljuk, hogy tudjuk, mit fogunk csinálni, és elvben minden szerszám rendelkezésre áll, vágjunk bele. Előtte tegyük el egy autószerelő, vagy egy nálunk járatosabb barát számát, és hajrá. Fontos továbbá, hogy hagyjunk magunknak időt! Még egy műhelyben dolgozó sem mindig tudja pontosan megjósolni, meddig tart majd az adott feladat. Műkedvelőként az egyórásra tervezett „kikapom, beteszem az újat, mire kész az ebéd, asztalnál vagyok bemosakodva” jellegű programok nagyon gyakran csapnak át félnapos vagy többnapos rémálmokba.
3. Ismerjük fel a korlátainkat: olyan szerelésbe, amihez komoly diagnosztikai eszköz kell, illetve a motor, váltó megbontásával vagy szoftveres beavatkozással, átprogramozással jár, inkább ne vágjunk bele otthon. Nem életszerű, hogy a szükséges célműszerek rendelkezésre álljanak, ezek a feladatok pedig egy újabb (itthon: 15 évnél fiatalabb) autó esetén kiemelten a szakmunka kategóriába tartoznak.