Úgy tűnik, Jos Verstappennek esze ágában sincs felhagyni a versenyzéssel: egy friss hír szerint az aktuális Forma–1-es világbajnok édesapja a belga ralibajnokság februári futamán méreti meg magát egy Citroen C3 R5 Rally2 autóval. Azt nem tudni, hogy az 50. születésnapját néhány hét múlva ünneplő pilótának sikerül-e túlszárnyalni F1-pályafutása eredményeit – ám karrierje legemlékezetesebb mozzanatainak felidézésével eldönthetjük, mennyire van magasan a mérce.
Egy biztos: Jos Verstappen mérlegéből hiányoznak az átütő diadalok, néhány manőverére azonban bő húsz-huszonöt év távlatából is emlékezhetünk. A száguldó cirkusz mezőnyében 1994-től kisebb megszakításokkal 2003-ig versenyző holland az első szezonjában Michael Schumacher csapattársaként a Benetton istállóban kapott lehetőséget. Beszédes, hogy míg Schumacher az év elején Ayrton Sennával, később Damon Hill-lel versengett a világbajnoki címért, addig Verstappen jellemzően már az időmérőn jelentős hátrányba került a némettel szemben.
Talán maga se gondolta volna, de ez volt az első és egyben utolsó év is, amikor győzelemre esélyes autóban ült. Annak ellenére, hogy versenyei döntő százalékát a vert mezőnyben teljesítette, néhány fényesebb pillanat azért neki is kijutott.
1995, Argentína. Buenos Aires nagydíjának időmérőjén 26 pilóta versenyzett a legjobb rajthelyekért. Az akkor másodéves holland bombameglepetésre a 14. helyre kvalifikálta az esélytelen Simtek Fordot, ami a csapat első top 20-on belüli időmérős eredménye volt. A nagyszerű teljesítmény vasárnap is kitartott, és a versenytáv ötödénél Verstappen már a 7. helyen autózott, amikor egy rosszul sikerült kerékcsere után a technika cserben hagyta.
Esőmenőknek hívjuk azokat a pilótákat, akik a csúszós, kiszámíthatatlan körülmények között kimagasló eredményeket produkálnak. Jos Verstappen számára ezek a hektikus futamok valójában a nagy eséllyel voltak egyenlők. Ilyen lehetőség volt számára a 2001-es Maláj Nagydíj, ahol a futam első felében egy hatalmas vihar írta át az erőviszonyokat. Verstappen egészen a második helyig verekedte fel magát a masszív esőben, sőt, néhány körön keresztül gyorsabb volt az élen autózó David Coulthardnál is. A csoda a pálya száradásáig tartott, s végül az akkor még nem pontszerző 7. helyen intették le.
Bizonyára sokaknak ismerős a Minardi nevű olasz istálló, mely 1985-től 2005-ig nevezett a világbajnokságra. Kötelékükhöz az utolsó versenyzői évében csatlakozott a holland, aki a harmatgyenge technikával is fel tudta hívni tehetségére a figyelmet. Az akkori szabályoknak megfelelően a 2003-as Francia Nagydíj első időmérőjét egyesével teljesítették a pilóták, és mivel a rohamosan száradó pályán az etap utolsó versenyzője Jos Verstappen volt, így ő már szinte a teljesen száraz íveken teljesíthette mért körét. Az eredmény magáért beszél: 2,7 másodpercet vert a második Ralph Firmanre, és mintegy hetet a regnáló világbajnok Michael Schumacherre. A csoda utáni „kijózanodás” azonban egy 4 körös versenyhátrány képében jött el vasárnap.
A már versenyzőkorában is „The Boss”, azaz „A Főnök” néven emlegetett holland 107 futamon 17 pontot gyűjtött összesen, így talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy néhány felvillanástól eltekintve az F1-es históriákban sokkal inkább Max Verstappen édesapjaként maradhat fenn a neve.