T.50: nem rossz az iparág doyenjétől

T.50: nem rossz az iparág doyenjétől

Aki olyan legendás versenyzők „alá” tervezett roppant jól sikerült Forma–1-es autókat, mint Ayrton Senna vagy Alain Prost, az később sem tévedhet. Ebben bíznak legalább is a Gordon Murray Automotive háza táján, ahol nemrég egy szédületes paraméterekkel rendelkező sportkocsit mutattak be, amely forintban kifejezve csaknem 1 milliárdos darabáron kellene gazdákat találjon magának. Az előjelek alapján erre minden esélye meg is van.

Ha versenyautókról van szó, Gordon Murray vitán felül a valaha volt legjobb tervezők közé tartozik. A 74 esztendős, dél-afrikai születésű brit mérnök 1969 és 1991 között dolgozott az F1-ben, eleinte a Brabham, majd a McLaren istállóinál. A bevezetőben említett két klasszis mellett az évek során olyan nagy bajnokokat segített győzelmekhez, mint Jack Brabham, Graham Hill, Niki Lauda vagy épp Nelson Piquet.

Murray a „száguldó cirkusztól” visszavonulva az utcai szuperautókra szakosodott McLaren Cars-nál folytatta, az ő keze munkáját dicséri többek közt az ikonikus McLaren F1 és a Mercedes-Benz SLR McLaren is. 2007-ben aztán saját céget alapított, és most, túl a hetedik ikszen, előrukkolt legújabb remekművével, a T.50 névre keresztelt sportkocsival.

A T.50-re – marketingszempontból nem épp elítélhető módon – a McLaren F1 utódaként hivatkoznak, ami annyiban meg is állja a helyét, hogy hű maradt a nagy előd egyik legfőbb védjegyéhez, azaz a középső vezetőüléses, háromszemélyes kialakításhoz. A külső vonalvezetés terén is felfedezhető némi „rokonság” – de mindent egybevetve a T.50 sokkal több, mint puszta másolat.

Először is, jóval könnyebb, mint akár a McLaren F1, akár a jelenkor legtöbb csúcsautója, amelyeknél nem ritka a másfél tonna feletti tömeg sem. Ehhez képest a T.50 mindössze 984 kilogrammot nyom, ami annak köszönhető, hogy minden egyes darabját kifejezetten ehhez a járműhöz tervezték, a lehető legnagyobb súlymegtakarítást szem előtt tartva.

A motor a maga 178 kilójával a legkönnyebb a saját kategóriájában, ezzel együtt nem igazán nevezhető gyengének. A tizenkét hengeres, 3.9 literes erőforrás képes 12 ezer feletti fordulatszámon pörögni, „hivatalos” teljesítménye pedig 667 lóerő. Az idézőjel azért indokolt, mert Gordon Murray-ék közlése szerint a maximális elérhető teljesítmény ennél nagyobb is lehet, többek közt az indítómotor-generátor, valamint a tetőn lévő szívónyílás jóvoltából.

A T.50-ből száz darab gyártását tervezik, amelyek egyenként 2,36 millió fontos, azaz több mint 900 millió forintos áron kelhetnek el. A csillagászati összeg ellenére úgy hírlik, már most számos példányt lefoglalóztak, így joggal feltételezhetjük, hogy idővel a híres tervező legújabb mesterművének minden darabja tulajdonosra lel.