Az autó szabadságot ad, megkönnyíti az életet, felgyorsítja az ügyintézést, kiterjeszti a lehetőségeinket számos területen, az utazásoktól a cipekedésig. Sokat ad tehát, és viszonylag keveset „kér”. Ezt a keveset viszont érdemes megadni az üzembiztonság, a bosszúságok és későbbi, nagyobb kiadások megelőzése, de mindenekelőtt a saját és családunk biztonsága érdekében. Háromrészes sorozatukban összegyűjtöttük azokat az egyébként nem különösebben drága elemeket, amelyeket célszerű minél hamarabb ellenőrizni vagy ellenőriztetni ilyenkor tavasszal, a fokozott téli igénybevétel után.
Minden esetben kitérünk arra is, miért fontos figyelnünk rájuk, mik azok, amelyek akár egy pillantással is ellenőrizhetők és mik kívánnak szakembert. Az alábbi tanácsok meglehetősen szubjektívek, és elsősorban az átlagos felhasználóknak szólnak. Aki komoly hobbiként maga szereli az autóját, és ehhez minden eszköze, tudása megvan, nyilván tudja mindezt. Aki viszont kizárólag használja az autót, és se kedve, se affinitása nincs még minimális szinten sem a karbantartáshoz, nyilván bizonytalan maradhat a tanácsaink ellenére. Számukra az a legjobb, ha inkább minden aprósággal szakemberhez fordulnak. Mindenki másnak pedig összeírtuk az alábbi, tavaszi jótanács-csokrot. Olvassák el, hátha találnak benne újdonságot!
Az ablaktörlő látszólag nem tartozik a létfontosságú alkatrészek közé, de ha nem töröl rendesen, az bizony korlátozni tudja a kilátást az autóból, ami balesetveszélyes. Különösen, hogy ez a leggyakrabban amúgy is rossz út- és látási viszonyok között következik be – például nyilvánvalóan esőben. A téli fagyok nemegyszer megtépik az ablaktörlőlapátokat. Ha csíkoz, vagy egyes részeken nem töröl, nem fekszik fel rendesen, ne habozzunk kicserélni. Nem bonyolult művelet, de bármelyik szervizünkben is percek alatt elvégzik, ha beugrik vele.
Van néhány „folyadék” az autóban, ami meglehetősen fontos.
A fékfolyadéknak minden autóban van egy ellenőrző tartálya a motorháztető alatt, ahol jelzik a minimum és maximum szinteket. Ha a folyadék a kettő között van, nincs vele teendő. Ha több, de főleg, ha kevesebb, után kell tölteni, méghozzá azzal a típussal, ami rá van írva. Ezt egy DOT felirat utáni szám jelzi az ellenőrző tartályon. Ha saját maga is tölt utána, érdemes eljönni egy műhelybe, hogy ránézzenek a fékekre, mi okozza a fogyást, ugyanis egy tökéletes rendszer nem veszíthet a fékfolyadékből.
A motorolaj ellenőrzésére minden autóban van olajnyomáslámpa is, de amikor az kigyullad, már tényleg kritikus az ügy, jobb megelőzni. Ennek eszköze pedig a nívópálca, szintén a motorháztető alatt. Hideg, álló motornál(!) kihúzzuk, megtöröljük, visszadugjuk ütközésig, majd újra kihúzzuk. A szintnek két jelzés között kell lennie, az olaj színe pedig ne legyen égett, sötétfekete, a barna közepes árnyalatai a normálisak. Ha kevés, érdemes azonos, gyári specifikációjú olajjal utántölteni, de ez már hozzáértést kíván. Aki nem szeretne ezzel foglalkozni, vagy nem biztos a dolgában, szintén néhány perc alatt megnézik bármelyik partnerszervizünkben.
A hűtőközeg (ami egyre kevésbé víz) szintén olyan folyadék, amely normál működés esetén nem fogy el az autóból, szintjét ugyancsak a motortérben lévő (nagyobb, áttetsző) tartályban ellenőrizhetjük, a két vonal között kell lennie. Ha kevés, tavasszal szükség esetén akár desztillált vízzel is utántölthetjük, de előbb-utóbb át kell vizsgáltatni mi az oka a fogyásnak, és megfelelő fagyáspontú fagyállóval kell feltöltetni, mert a következő tél előtt nem biztos, hogy eszünkbe jut, és az már a motort is tönkreteheti.
A szélvédőmosó nélkül van élet, csak kényelmetlenebb, illetve, ha nem tudjuk lemosni a komolyabb koszt az „ablakról”, az akár veszélyes is lehet, ahogy azt az ablaktörlőről szóló résznél már említettük. Szokás dolga, hogy ki mennyi szélvédőmosót használ és milyet. Ha elfogyott, a benzinkutakon, autósboltokban vehetünk másikat, késő ősztől tavaszig fagymentes télit, tavasztól őszig pedig nyárit, ami segít a rovarmaradványok eltávolításában. Egyszerűen csak beöntjük a tartályba, amin a „spriccelős” jelet látjuk, de a kupakot jól zárjuk vissza.
Az olajcsere egyrészt némi szakértelmet, de még inkább műhelykörülményeket kíván. Ha az ellenőrzés során az olaj fekete volt, vagy eljött a csere szokásos ideje – ez autó-, illetve motortípusonként eltér –, érdemes azt még tavasszal, a hosszabb nyári utazások előtt megejteni. Otthon is végezhető, de elég koszos munka. Ráadásul a leengedett motorolaj veszélyes hulladéknak számít, egyáltalán nem szabad csak úgy kidobni, ezért javasoljuk, hogy mindenképp szakemberekkel cseréltessen olajat. Az olajcseréhez természetesen hozzátartozik az olajszűrő cseréje is, aminek élettartama az olajéval azonos, a kettő gyakorlatilag mindig együtt jár.
Hamarosan folytatjuk, a következő alkalommal a világítások, a gumiabroncs, a karosszéria és a futómű kerül terítékre!