Régebben gyakoribb volt, de ma sem ritka, hogy egy újonnan vásárolt autót mustrálgatva az ismerősök első kérdése: „és, mennyit eszik?” Anélkül, hogy bárki pénztárcáját, lehetőségeit minősítenénk, most ezt a kérdést járjuk körül, mert a világ, bizony, meglehetősen álszent, és természetesen az autós világ is az. Mindenki a környezetvédelemről prédikál, de valójában sem a gyártónak, sem a vásárlónak nem érdeke, hogy kis fogyasztású autót gyártson/vegyen. Másfelől, amiről kevésbé szól a fáma, hogy az élettartama során elfogyasztott üzemanyag az autó teljes ökológiai lábnyomának bizony, csak egy töredéke, mert ez a lábnyom hatalmas.
Ha jobban megnézzük, benne van a gyár teljes felépítése aszfaltostul-betonostul-gépestül, az egyes alkatrészek előállításának (ez a beszállítóknál keletkezik, és szeretik nem ideszámolni) és szállításának anyag- és energiaszükséglete, de ha nagyon kukacosak vagyunk, akkor minden olajcsere szűrője és leengedett olaja, a hétvégi mosáshoz használt vegyszer és víz, az évek során levetett gumi, és azok gyártása, megsemmisítése, de még a visszapillantóra akasztott illatosító gyártási/megsemmisítési költsége is. Mindezek fényében az üzemanyagfogyasztás és az elégetésből származó környezetterhelés, ha nem is törpül el, de csak egy eleme lesz annak a bizonyos lábnyomnak, méghozzá szinte lényegtelen elem.
Hogy miért lenne lényegtelen, amikor minden óriásplakát a fogyasztással, meg a CO2-kibocsátással hirdeti magát? Nézzük a tényeket:
Az autóipar a mai technikai színvonalán képes lenne kisfogyasztású autókat készíteni. Ha annak idején, például a ’90-es évek elején el lehetett készíteni a VW Lupo 3L-t vagy bármelyik 2L alatti francia dízelt, amelyek még normális haladás közben sem ettek 5,5-6 liternél többet, akkor ez ma is menne. Ha egy 24 tonnát szállító kamion, ami egy légellenállási katasztrófa, elballag 25 liter gázolajjal, 85-90-nel haladva, akkor egy utassal 2000 kg-os személyszállító autónak nem nagyon kellene többet ennie 2-3-4 liternél, még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek az összefüggések nem lineárisak. Csakhogy… és itt jön mindaz, amiért az autóink ugyanúgy 8-9-10+ litert esznek, mint 30 éve.
A fogyasztást érdemben a légellenállás és a tömeg befolyásolja a motor hatékonyságán kívül. Nyilván a gördülési ellenállás, az üzemanyag minősége és sok más tényező is, de ez a kettő a legfontosabb. A légellenállást pedig az autó alakja és sebessége.
Milyen autót akar a vásárló? Gyorsat, erőset, biztonságosat és – a többség – nagyot.
A sebesség brutálisan növeli a légellenállást, méghozzá köbös arányban. Ezért van, hogy a kocsi 150-nél akár kétszer annyit is fogyaszthat, mint 90-nél.
Az erőhöz nagy motorteljesítmény kell, ami azt jelenti, hogy a motor nagy energiát ad le. Leadni azt tudja, amit felvett, méghozzá az üzemanyagból. Vagyis, ha egy autó erősebb, akkor többet fogyaszt, bármilyen motorja is legyen.
A biztonság a felhasznált anyagok minőségén és mennyiségén alapul, valamint a korszerű aktív és passzív biztonsági megoldásokon és rendszereken. Ezek mind anyagból vannak, a légzsák, a kamerák, a szenzorok, az ezeket kiszolgáló számítógép, a speciális merevítések, ez mind-mind anyag, aminek tömege van, ami az autót nehezebbé teszi, amitől a fogyasztás megint csak nő.
A nagyság relatív, de ha összevetjük az első Golfot a maival, ha körülnézünk az utcán, és mindenhol magas építésű kockákat látunk lapos skatulyák helyett, nem kell magyarázni, hogy a mai autók nemcsak nehezebbek, de sokkal nagyobbak is, minden paraméterükben.
Láthatjuk tehát, hogy minden, amit az autóktól elvárunk, a fogyasztás kárára megy. Az a műszaki csoda, hogy egy mai autó csak annyit fogyaszt, mint 30 évvel ezelőtt, holott a légellenállása, tömege, teljesítménye rengeteget nőtt. Olyan ez, mintha egy felnőtt aratómunkás csak annyit enne, mint egy kisgyerek, mégis jól érezné magát.
Ne panaszkodjunk hát, hogy mennyit fogyaszt az autónk, hanem örüljünk, hogy csak ennyit, és ha sokalljuk, tudjuk, hogy miattunk van. Ha képesek lennénk az igényeinket mérsékelni a fenti, fogyasztást növelő paraméterek mentén, még mindig találunk 4-6 litert fogyasztó (robbanómotoros, az elektromos egy másik történet) autót a mai kínálatból. Siessünk megvenni, mert ahogy csökken a kereslet, kikopnak a kínálatból lassan.
Illusztráció: Martin Vorel/Libreshot.com